Labirintus

Labirintus

…akkor jöttem rá, hogy egy labirintus kellős közepén vagyok, amikor már sokadjára ütköztem bele ugyanabba a falba. Ahogy minden labirintusnak, ennek is rengeteg folyosója, szerteágazó útja volt, de csak egy kijárata: az, amit most sehogy se találtam.

Ha ez egy valóságos építmény lett volna, biztos kitalálom, hogyan juthatok fel a fal tetejére, hogy lássam az irányom- de ez most az életem volt s minden kapaszkodó nélkül maradtam benne.

Sokszor eltévedtem már eddig is, vagy lehet, hogy amit én stagnálásnak éltem meg, annak is megvolt a maga értelme? Lehetséges, hogy mindennek pont úgy kellett történnie ahhoz, hogy most itt legyek? Elgondolkodtató kérdések, de vajon találok rá válaszokat?

Ez a kiindulópont.

Addig nem találtam meg azt, amit kerestem, amíg el nem jutottam ebbe az állapotba. Minden tudásom, elméletem, amit eddig az életről és a világról hittem- összedőlt. De csak a romokra lehet valamit újra elkezdeni építeni: csak nem mindegy az alap, hogy az egy jó adag hazugság lesz, vagy az igazság… az igazság pedig az, hogy semmit sem tudok, minden, amit felhalmoztam csupán lexika.